Reprodukciós plakátok - Egon Schiele

Rövid bevezetés a 20. század eleji történelembe

A 20. század eleje kétségtelenül az egyik legzavarosabb, ugyanakkor történelmileg legérdekesebb időszak volt, bár nehéz pozitívumokat találni egy átlagember mindennapi életében. Tekintettel arra, hogy milyen művésszel van jelenleg dolgunk, Egon Schiele munkásságának rövid történeti háttere nem hagyható ki annak érdekében, hogy legalább megpróbáljuk megérteni művészetét.

A 20. század legeleje olyannyira ellentmondásokkal és alábecsülésekkel teli időszak, hogy maguk a történészek sem értenek teljesen egyet abban, hogy mikor kezdődött valójában a 20. század, és gyakran az első világháború kitörésének vagy végének pillanatát tekintik határdátumnak. Az ipari forradalom által a 19. század végén elindított változások még sokáig hatással voltak a társadalomra, olyan módon, amiről még ma is vitatkozunk, amikor a termelés fokozatos automatizálására gondolunk. A legszegényebb társadalmi rétegek nehéz gazdasági helyzete és az új valóságban való elhelyezkedésre irányuló külső nyomás növekvő társadalmi feszültségeket eredményezett. Ha ehhez hozzávesszük a nemzetközi politikai színtér instabil helyzetét és a technológiai fejlődést, akkor soha nem látott mértékű fegyveres konfliktusok receptjét kapjuk.

Egon Schiele élete

Egon Schiele 1890-ben született, osztrák festő és grafikus, aki a 20. század elején Bécsben dolgozott. Egon egyike azoknak az embereknek, akik mellett nem lehet közömbösen elmenni. Könnyűvérű, bajkeverő, ellentmondásos figura - bárhogyan is határozzuk meg, tény, hogy festményei olyan különcök művei mellett, mint Freud vagy Mozart, az osztrák kulturális örökség térképének egyik központi pontjai. Gustav Klimt pártfogoltjaként a szecesszió ihlette saját, egyedi stílusát alkotta meg, amelyben a szimbolizmus és az expresszionizmus elemeit ötvözte. Vitatkozhatunk azon, hogy Egon Schiele festményei helyénvalóak-e vagy sem, hogy mondanivalója vulgáris-e, vagy ügyesen ragadta-e meg a megfoghatatlant. Egy dolog biztos: Egon Schiele az ellentétek királya volt, és senki máshoz nem hasonlíthatóan képes volt portréiba belecsempészni a kor társadalmát sújtó problémák pszichológiai mélységét. Egon Schiele olyan tragikus figura, mint a kor, amelyben élt. Rendkívüli tehetség, lázadó természet és tragikus vég, amely éppoly szimbolikus, mint a festményei. Egon Schiele 1918-ban halt meg a Bécset megtizedelő hírhedt spanyolnátha járvány idején, egy nappal az Osztrák-Magyar Monarchia bukása előtt.

Bár a túlságosan sovány modellek kiválasztását Schiele személyes ízlése diktálta, a legtöbb lány (gyakran kiskorúak!) megtestesítette azt az anyagi helyzetet, amelyben találták magukat - lefogyva, kócos hajjal, elveszve abban az ellenséges világban, amelyben működniük kellett. De vajon gondol-e erre bármelyikünk is, amikor Egon Schiele festményeit nézegeti? Gyakran figyelmen kívül hagyjuk ezt a szempontot, és csak az esztétikai tulajdonságokra és a vitatott tartalomra összpontosítunk, teljesen lebecsülve a pszichológiai dimenziót. Kicsit komor lett, úgyhogy térjünk át kicsit szebb témákra.

Egon Schiele festményei

Egon Schiele festményeit minimalista formák, erős kontúrok, az emberi alak szögletes, olykor geometrikus ábrázolásai és mindenekelőtt semleges színei jellemzik, amelyek között kontrasztos, erős színek váltakoznak. Vegyük például a „Kékharisnyás hölgy”című festményt. A felülről ábrázolt, összegömbölyödött nő, akinek testén a kék harisnya mintha szalag lenne, az egyetlen hangsúly és a domináns szín. Figyeljük meg a két fő szín - a barna és a kék - egymás mellé helyezését, amely a színkör ellentétes oldalán helyezkedik el.

Egon Schielére szintén jellemző a dinamikus kompozíció és általában a függőleges tájolás. A figurák soha nincsenek középen elhelyezve, és nincs egyensúlyi pontjuk sem. Festményei azonban nem keltik a diszharmónia benyomását, tökéletesen kiegyensúlyozottak, és a kompozíció súlya hangsúlyos színekben, az emberi alak pedig átlós vonalvezetésében és erős kontúrokban jelenik meg, amelyekben jól látható mestere, Gustav Klimt festményeinek hatása. A modernizmusra jellemző elegáns minimalizmus tökéletes harmóniában van képeinek érzéki, gyakran obszcén témáival.

Festményreprodukciók – vászonplakátok

A komoly művészettörténeti elemzésektől eltávolodva, kissé könnyedebb témák felé mozdulunk el, és elmondjuk, hogyan használhatja a vászonposztereket a belsőépítészetben. Egon Schiele festményeinek reprodukciói minden bizonnyal a legtöbb helyiséghez illeszkednek, bár tisztában vagyunk vele, hogy a bécsi művész munkássága önmagában nem mindenkinek való.

A semleges barna és bézs színek jól működnek a hűvös helyiségekben, kiemelkedve a hideg szürkékkel vagy kékekkel szemben. Festményeinek témája érdekes kontrasztot képez a szigorú, ipari atmoszférával szemben.

A klasszikus fehér is ideális háttér lesz a vászonposzterek számára Egon Schiele festményeinek reprodukcióival. Festményeinek modernista stílusa jól fog működni minimalista belső terekben, kiemelve a modern bútorok jó designját, amelyeket az 1970-es évek ihletett.

A kevésbé nyilvánvaló kombinációk elkötelezett híveiként nem hagyhattuk ki őket sem a listánkból. A kő a falakon már önmagában is meglehetősen extravagáns választás, és a Bauhaus ihlette bútorok egyszerűségével kombinálva tökéletes hátteret biztosít Egon Schiele festményei számára.

Termékeink között Egon Schiele legérdekesebb műveiből találsz egy válogatást. A festmények, amelyek eredeti változatai ma már szédítő összegeket érnek, plakátok formájában is kaphatók, amelyeket kiváló minőségű vászonra nyomtatunk, tökéletesen visszaadva az eredeti színeiket. Biztosak vagyunk benne, hogy az Egon Schiele festményeinek reprodukcióit tartalmazó poszterek kiválóan feldobják bármely helyiséget.

Reprodukciós plakátok - Alfons Mucha