Dec, 30 2020   |   Plakátok

Szovjet propagandaplakát

Cornelia

A szovjet propaganda

A propaganda a Szovjetunióban a polgárok feletti ellenőrzés egyik módszere volt, és mint kiderült, a módszer igen hatékony volt. A művészet mindig hordoz egy ideológiai üzenetet, és lehetetlen a politikai kontextustól elszigetelten beszélni róla (igen, az expresszionizmus is megragadható ebben a keretben, de erről talán majd máskor), de a keleti blokk országainak művészete esetében ez az aspektus olyan virtuozitást ért el, amilyet még soha nem láttunk ilyen hatalmas léptékben.

Szovjet propagandaplakát

A kommunizmus problémája mindenekelőtt a felsőbbrendű értékek összeegyeztetésének problémája. Az elméleti szakemberek, filozófusok, eszmetörténészek a politikai gondolkodás irányításában egy bizonyos következményre hívják fel a figyelmet: az egyenlőség és a szabadság összeegyeztethetetlenségére. Akár abszolútumként kezeljük őket, akár inkább egy spektrumra osztjuk őket, ez a két érték mindig konfliktusba kerül egymással, kioltva egymást. A marxista teoretikusok szerint ez az értékek harca, amelyet a társadalomban az osztályharc tükrözött, táptalajt szolgáltatott a propagandaművészet számára. A művészetnek egalitáriusnak, nem pedig elitistának kellett lennie, ezért a formáját megfelelően kellett megválasztani, hogy üzenete mindenkit egyformán elérjen, és minden polgár számára olvasható legyen. Itt nem volt helye nagyképű, bonyolult metaforáknak, amelyeket a társadalom kevésbé művelt rétegei félreérthetnének.

Szovjet propagandaplakát

Szocialista realizmus a művészetben

A szocialista realizmus volt az egyetlen és alapvető művészeti alkotásmód a Szovjetunióban és annak szatellitországaiban. Bár kezdetben úgy tűnt, hogy az új hatóságok a háború után kedvezően fognak viszonyulni az orosz avantgárdhoz, az orosz művészek hamarosan fájdalmasan ütköztek a valósággal, ami sokukat arra kényszerítette, hogy hazájukon kívülre meneküljenek.

A szocialista realizmus doktrínája a művészetben bizonyos ideológiai korlátokat szabott (és a "bizonyos" részünkről elég erős eufemizmus), de tagadhatatlan, hogy a szocialista realizmus korszaka lehetővé tette új művészeti mozgalmak kialakulását a modernizmus szellemében, a történelmi stílusoktól függetlenítve, új kifejezési formát keresve. A szocialista realizmus lehetővé tette a modern művészeti formák használatát, miközben megtartotta a népi szimbolizmusra jellemző elemeket.

A Szovjetunió propagandájának célja a kommunista Oroszország képének terjesztése, a testvériség és az igazságosság utópiájának felépítése volt. Ez a propaganda már a lenini időszakban is jelen volt, de Sztálin uralma alatt felerősödött. Sztálin üzenete egyszerű volt - a művészetnek nemcsak a hatalomnak a munkásosztály kezébe való átadását kellett hangsúlyoznia, ezért épültek a lakótelepek és a palotákhoz hasonló városházák, hanem a párt által állítólagosan képviselt értékeket is ki kellett fejeznie, mint például a közösségépítés, és a szovjet Oroszországot az egyetemes jólét helyeként kellett ábrázolnia.

Szovjet propagandaplakát

Propagandaplakátok

A propagandaplakátoknak különleges értéke volt a kommunista időszakban - a munkásosztály, amelyhez szóltak, többségében iskolázatlan emberekből állt, akik nem tudtak írni és olvasni. Az egyszerű, szemléletes üzenet, amely például a Vörös Hadseregnek a második világháború frontjain aratott győzelmeit mutatta be, lehetővé tette, hogy az ideológiai üzenet olyan emberekhez is eljusson, akiknek osztályhátterük miatt nem volt lehetőségük oktatásban részesülni.

Szovjet propagandaplakát

A szovjet propagandaplakát célja az volt, hogy tömegeket szólítson meg, és mindenekelőtt egyértelmű legyen az üzenete. Egyetemes és olvasható vizuális ingerek felhasználásával olyan narratíva létrehozását kellett elősegítenie, amely a marxizmus-sztálinizmus szellemében a kommunista állam új, tudatos (de vajon tényleg?) polgárát teremti meg. A származására és osztályára büszke polgár, aki úgy érzi, hogy a gyakran egyszerű, de alapvető kötelességek teljesítésével hatással van hazája sorsára.

A propagandaplakátok fő témáit a kommunista párt ideológiai programja diktálta. A nácizmus elleni háborúban részt vevő Vörös Hadsereg katonáinak képei, a munkás-paraszt szövetség, a szovjet tudósok eredményei, a munkásmozgalom története, az osztályharc, a burzsoázia megdöntése, a munkások a mindennapi munkájukban - ezek voltak a legfontosabb témák a propagandaüzenetben.

Szovjet propagandaplakát

Sztálini propaganda

A Sztálin halálát követő olvadás enyhébb szankciókat eredményezhetett a fegyelmezetlen polgárokkal szemben, de nem feltétlenül tette lehetővé a művészi kifejezés nagyobb szabadságát. Az ipari központok és a hozzájuk tartozó munkáslakótelepek tömeges felépítése, bár sok esetben igazi építészeti gyöngyszemek, mindenekelőtt a gyorsaságot célozta, ami gyakran esztétikai rémálmokat eredményezett.

A propaganda azonban továbbra is jól működött, bár a plakátok jelentősége a rádió és a televízió elterjedése után csökkent. Azonban új témák is megjelentek, amelyekről a kommunista hatóságok úgy érezték, hogy nyilvánosságra kell hozni, mint például a hidegháború alatti fegyverkezési verseny az Egyesült Államokkal.

Szovjet propagandaplakát

A munkás mítosza

A munkás mítoszát nyugodt szívvel tekinthetjük a Szovjetunió alapító mítoszának. Az örök harc, amelyet Hegel az úr és a rabszolga dialektikájaként írt le, és amelyet Marx és Engels ihletett, megalkotva a burzsoázia és a munkásosztály közötti osztályharc fogalmát, a marxizmus egyik központi tétele, amelynek totalitárius ága végül is a kommunizmus, ahogyan azt a 20. századi Oroszországban ismerjük.

A kommunizmus a hatalmat a burzsoázia által elnyomott és kizsákmányolt munkásosztály kezébe adta. Történelmi kontextusban ezek a törekvések érthetőek. A 20. század a gyors társadalmi-gazdasági változások, a hatalmas ipari fejlődés, különösen a nehézipar, a globalizáció időszaka volt. Az ilyen változások mindig a társadalom legszegényebb rétegeit érintik, akik kizsákmányolva, figyelmen kívül hagyva és elidegenedve kezdenek alapvető jogokat követelni. Előbb-utóbb valaki úgy dönt majd, hogy kihasználja a közhangulatot, és átveszi a hatalmat. És így is tettek, a szándékkal ellentétes hatást váltva ki.

Szovjet propagandaplakát

A propagandaplakátok ma

Bár Marx képe ma gyakran csak egy üres szimbólum, a propagandaplakátok különösen népszerűek. Egyesek gyakran felakasztják őket, valószínűleg a történelem ezen korszaka iránti érzelmeik vagy vonzalmuk miatt, de mindenekelőtt esztétikai tulajdonságaik miatt értékelik őket.

Szovjet propagandaplakát

Tagadhatatlan azonban, hogy sok esetben ezt a vonzerőt a történelem e korszakának sajátos absztraktsága diktálja. Ki ne olvasott volna közülünk már lángoló szemmel történeteket kémekről, kettős kémekről vagy végül mikroszkopikus kamerákat használó fürdőkádas kémekről, amelyeket úgyis mindenki látott már? Ki ne olvasta volna az űr meghódításáról szóló történeteket, Laika kutyáról, az első emberről a Föld körüli pályán. Mindannyian ismerjük a csernobili atomerőmű történetét, a kellemetlen polgárok üldözését, vagy, ami prózaibb, az ecetért és WC-papírért a boltokban való sorban állás történeteit. Ebben az összefüggésben ironikus viccnek tűnnek azok a plakátok, amelyek boldog polgárokat mutatnak be, akiknek semmire sincs szükségük, mert mindenről az állam gondoskodik.

Szovjet propagandaplakát 


Japán művészet - festmények